Háború van, de nem csak nálunk. Már sokan megírták a kormány háborús kommunikációra építő stratégiáját. Országmentés,  adósság elleni harc, bankok elleni küzdelem körömszakadtáig, stb. Nem erről a háborúról lesz most szó. Mások is háborúznak, az egész világ háborúban áll. Ez pedig a devizák háborúja, a "currency war".

Ebből nem maradhatunk ki mi sem. Sőt szerencsés helyzetben vagyunk, mert ebben a háborúban rész tudunk venni, ugyanis van saját devizánk. Ellentétben az eurozóna tagországaival, akiknek csak a nagy közös jut.

A kormány felismerte az ebben a háborúban rejlő lehetőséget. Persze csak véletlenül, közvetett módon, és nem így fogják fel, de a cél a részvétel. Hogy miről van szó?

A nyitott gazdaságok versenyképességének javítására van egy nagyon nyilvánvaló, de veszélyes eszköz, a saját devizájuk gyengítése. Talán nem is csak a nyitott gazdaságok harcolnak ezzel a fegyverrel a saját érdekükben. Mindenki a saját devizájának leértékelésére törekszik. A gazdasági válságból egyre lassabb kilábalást minden ország úgy akarja felgyorsítani, hogy saját devizáját a másikhoz képest leértékeli. A leginkább középpontban lévő példa erre mostanában Svájc. Minden nap arról hallani, mennyire rosszat tesz a svájci gazdaságnak az erős frank, a jegybank mindenáron megpróbál beavatkozni, egyelőre mérsékelt sikerrel.

Amerika is csinálja, az úgynevezett "quantitative easyng" által. Ami gyakorlatilag ingyen nyomtatott pénzt jelent, ami azután a gazdaságba kerülve fejti ki jótékony hatását. Az, hogy egyre több mögöttes értékkel nem bíró dollár keletkezik, egyenlő a saját pénz elértéktelenítésével. Ez inflációt szül... előbb vagy utóbb. Ezzel sikerül valamennyire gyengén tartani a dollárt, ami mostanában az euróval szemben nem könnyű. Így Amerika exportja fellendülhet. Importtal nincs problémájuk, sok a saját erőforrás, van olaj, arany, fémek, majdnem minden ami kell.

Svájcban a helyzet ugyanez, export orientált ország, ha az euróért amit kap a vállalat a termékért cserébe, csak kevés svájci frankot tud venni, akkor vagy nem marad a dolgozók bérére vagy a profit csökken.

Kína sem nagyon hajlandó erősíteni a saját devizáját. Ez Amerikának nem is tetszik, aki a legfőbb kereskedelmi partnere Kínának, és így a kínai export megdrágul Amerika számára. Közöttük éleződik legjobban a deviza háború. Kínára érdemes lenne egy teljes posztot szentelni.

A nagyok mind csinálják, érdemes-e nekünk is háborúzni? Nagyon úgy látszik, hogy nincs más kiút. Az eddigi gazdaságpolitika totális csőd. A fogyasztásra épített, de adóátcsoportosítással teljesen hatástalanított gazdaságélénkítés nem szült mást, mint 0% GDP növekedést, fogyasztás csökkenést és a megtakarítások növekedését. Ami szintén növelheti a fogyasztást esetleg hosszútávon, pl. ház, autó vásárlás, de  ez is hatástalanítva lett a nyugdíjpénztárak eltörlésével, így jelenleg inkább a nyugdíjra tesz félre, aki teheti.

Magyarország nyitott, export orientált országként potenciális jelölt a devizaháborúzásra. A belső kereslet csökkenése miatt az infláció nyomás enyhült az utóbbi évben, sőt, talán még terv alá is kerülhetne az infláció, ha minden maradna a mostani állapotában. Így a jegybank csökkenthetné a kamatot, az infláció veszélyeztetése nélkül. Ami gyengítené a forintot, esetleg az EUR/HUF árfolyam 320-ig is elmehetne minden gond nélkül.

Miért lenne ez jó? Egyrészt az export a legnagyobb haszonélvezője lenne. Az adósság elinflálása régóta bevált adósságcsökkentó módszer. Az infláció még a költségvetésben tátongó lyukakat is segítene betömni. A nagyobb inflációs várakozások fogyasztás ösztönző hatással bírnak. Az exporttal együtt nőne az ország folyó fizetési mérlege ami természetes védelmet jelent az árfolyam extrém gyengülése ellen, illetve tovább növelhetné a devizatartalékokat, amivel most sem állunk már olyan rosszul. Az alacsonyabb kamatnak talán lenne gazdaságélénkítő hatása. Pillanatnyilag a kamattranszmisszió nekem nullának tűnik a svájci hitelek miatt. És meg is érkeztünk a probléma gyökeréhez. A lakossági devizahitelek. 

Na, a lakossági devizahitelek nem néznének ki szépen a 320-as árfolyamnál. Ezért is égetően fontos a devizakockázattól való mindennél előbbi megszabadulás. Ez nem újdonság, minden hozzáértő ember évek óta tudja ezt. Most talán eljött az ideje a cselekvésnek. Sajnos a kormány a lehető legrosszabb forgatókönyvet választotta. Azokat a bankokat akarja sarcolni akik majd a kilábalásban az alacsony forintkamaton hitelezhetnék a gazdaságot és ők maguk is profitot termelve hozzájárulnának a GDP növekedéséhez és a munkanélküliség csökkentéséhez. A beáramló külföldi működőtőke szempontjából a gyenge forint olcsó munkaerőt és olcsó helyi erőforrásokat jelent.

Akkor mi a megoldás? Patthelyzet? Nem egészen. Az előbb említett folyó fizetési mérleg növekedése segíthet ki a bajból. 2008-ban a Lehman csődjénél a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt elegendő devizatartalékunk a forint megvédésére. Kb 17 md EUR volt akkor, most az IMF hitellel ennek duplája kb 35 md EUR van. Ebből kb 3-5 md eurót kellene beáldozni a devizahitelesek megmentésére. Nem fájna annyira, mint most a bankokat tönkretenni és ugyanezt kifizetni 3-4 év múlva. Gyakorlatilag IMF hitelből mentenénk a devizahiteleseket. De akkor mindenkit! Nincs kivétel. Megszabadulni minden árfolyamkockázattól. A fizetési mérleg többlete hamar befoltozná a 3-5 md EUR devizatartalékot.

Ez nem kivitelezhetetlen, és nem fájna egyből, lehetne mellé némi populista szöveget kreálni, és öntömjénezni. Így az adófizetők nem vennék észre hogy tulajdonképpen a saját pénzükből saját magukat mentik meg.