Magyarországon élve magyarként az ország képe sokszor teljesen másként fest, mint külföldről nézve, befektetői szemmel. A nemzetközi kommunikáció nyelve angol. A külföldi piaci szereplők a hazai hírek nagy részéről és a részletekről többnyire lemaradnak, mert leginkább csak a nagy információ szolgáltatók angol híreit látják. A legtöbb aktuális politikai és gazdasági részlet csak nagy vonalakban, valakin keresztül tolmácsolva jut el hozzájuk. Ami nem feltétlenül baj. A befektető leginkább az összképre kíváncsi, nem érdeklik a napi hülyeségeink és politikai vitáink, amíg annak nincs hatása az ő pénzére.
Vannak források, amikre a befektetők hallgatnak. Amit hiteles forrásnak tartanak. Ilyen forrás a kormány maga. Fejlettebb országokban, ha a gazdasági miniszter mond valamit, annak többnyire tény értéke van. Ha elhagyja a miniszterelnök száját egy szám vagy intézkedési terv, azt tényként kezelik. Ilyen tényként kezelték Matolcsy Széll Kálmán tervről agyon ismételgetett álom számait. Ha egy gazdasági miniszter mondja, hogy az egykulcsos adótól nő a gazdaság 4 %-kal, és így tervezik az elkövetkező évek költségvetéseit, akkor azt a befektető elhiszi. Beírja a táblázatába, hogy 4%, a gazdasági miniszter mondta, ő meg azért csak tudja (nyugaton legalábbis).
Oszt szoroz, és kiszámolja a költségvetés hiányát, ebben a kormány által direkt a számára eljuttatott számokra támaszkodik. A kormány már csak tudja (a miénknél hozzáértőbb kormányok esetében legalábbis).
Elhiszi a háttértanulmányokkal alá nem támasztott számokat, bár a levegőben lógnak, de a kormány ennyi bevételt illetve kiadáscsökkenést vár egy intézkedéstől, akkor elhiszik, mert a kormány nyilván nem hasraütésre találja ki a számokat. Ki a fene tudná jobban? Ha Matolcsy azt mondja 550 milliárd egyenlegjavítás, akkor beírja a táblázatba, és tényleg, kijön a költségvetési hiány. Ha a bevételek hatékonyságjavításból, gazdaság fehérítésből és egyéb nem megfogható dolgokból 300 milliárddal nőnek, azt is elhiszi, benne van a költségvetésben. A befektető általában olyan, hogy a kormány szavahihetőségét nem kérdőjelei meg, nem számolja át az adójogszabályok alapján az adójóváírás eltörlésének hatásait és nem modellezi le az egykulcsos adó gazdaságélénkítő hatásait, mert nyilván a minisztérium ezt megteszi, arra épül a gazdaságpolitika, NYILVÁN nem légvárakra!
A befektető ezt a táblázatot használja egészen addíg, amíg ki nem jön a valós adat, és akor átír egy számot, pl a gazdasági növekedést 4%-ról 2%-ra. És látja, hogy borul az egész. Akkor elkezd kérdezősködni, hogy mi lesz, akkor hogy is lesz ez helyrehozva. És indul a magyarázkodás. De ő azért fektetett Magyarországba, mert volt egy terv, amit elhitt. Nem úgy lett. Hiába van helyette egy mégfaszább terv, azt már nem hiszi el.
Jövőre még beírják a táblázatba a 1,5%-os GDP növekedést, mert a kormány azt mondta, hogy ez konzervatív. Bár nem nagyon hiszik el mostmár. És jönnek az új tervek, új számok napról napra. Kiderül hogy ez sem jó az sem jó, új adó kell, de majd kiadást is csökkentünk, és higgyétek el nőni fog az, fasza lesz csak ki kell várni. És mi jobban tudjuk, majd meglátjátok!
A türelmi idő lejárt. Aki bevásárolt a Széll Kálmán tervre hoppon maradt. A szavahihetőség elveszett. Matolcsynak már senki nem hisz, bár ő még küzd, de mostanra egy bohóc szerepére küzdötte le magát. A Költségvetési Tanács, szóvivők, ÁSZ és egyéb szavahihetetlen állami apparátussal együtt.
A külföldi befektetők szemében a másik hiteles forrás a Magyar Nemzeti Bank. Sajnos egy ideje inkább a kormánnyal szembenálló félként ismerhető. Ami a külföldiek szemében a reális és kiszámítható gondolkodást jelenti. Az egyetlen stabil pontnak jelenleg Simor András, a Nemzeti Bank és annak hitelessége tűnik kívülről szemlélve. A piac vagy a kormány bármilyen kísérlete ellenére a Nemzeti Bank szigorúan a valósághoz alkalmazkodva, földhözragadtan és diplomatikusan nyilatkozik, illetve cselekszik. Csak remélni merem, hogy ez a hitelesség (credibility) megmarad a jövőben is. Az új Monetáris Tanács tagokkal is. Ez a bankrendszer és a forint stabilitásának fontos tényezője.
Ha már a két hiteles forrásból csak egy maradt, és a másik is elveszíti hitelességét, akkor nem ment meg minket senki a leminősítésektől és a befektetők kivonulásától.
